Szösszenetek az Erasmusos létről és az olasz életérzésről.
Numero 1: Eddig is tudtam, hogy az olaszok nem szívbajosak. Na de, hogy
ennyire?? A dolgokhoz való alapvető hozzáállásukat össze lehet foglalni
egyetlen szóban: Domani (azaz holnap). Bármiről is legyen szó az még úgyis
ráér! Ha e-mailt írsz a válaszig talán heteket is kell várnod, ha reggel 9-kor
van órád késhetsz legalább negyed órát a tanár sem fog előbb érkezni.
Numero 2: Olaszország, ahol az embert ledudálják a zebráról, ahol a
buszmegállóban is lazán lehet parkolni és ez nem zavar senkit, ahol éjszaka a
körforgalom kellős közepén meg lehet állni, ahol megkérheted a buszsofőrt, hogy
várjon már meg amíg visszaszaladsz valamiért, ahol a buszmenetrendet felesleges
nézni, úgysem akkor jön a busz amikor várnád , ahol a közlekedési táblák és
lámpák csak dísznek vannak, ahol a KRESZ könyv teljesen felesleges, már ha
egyáltalán létezik itt olyan.
Numero 3: „ Sajnálom nem beszélek olaszul” „Köszönöm, nem kérek táskát” a Ciao
mellett ez a 2 mondat a leghasznosabb, meg persze sok egyéb. Jobb, ha tudsz pár
alap kifejezést, az angoloddal nem mész sokra sehogy sem. Viszont annak
ellenére, hogy nem beszélnek sokan angolul nagyon segítőkészek, addig mondják
és mutogatnak amíg meg nem érted. Si, capisco.
Numero 4: Erasmus alatt semmi sem úgy történik, ahogy te tervezted. Ha végre
szeretnél egy nyugodt estét, esetleg éjfél előtt ágyba bújni, valaki úgyis
kopogtat az ajtódon vagy jön egy üzenet Whatsappon, hogy gyere csak egy filmre,
csak egy kicsit bemenni a városba, nem maradunk ám sokáig…És megint egy újabb
élmény. Már több mint egy hónapja vagyok itt, de még mindig minden alkalommal
új embereket ismerek meg, imádom!
Essék pár szó a Paviai eseményekről is. Vasárnap érkeztem vissza az otthon
töltött húsvéti szünet után, jó volt kicsit otthon lenni a kutyusaimmal, na meg
persze a családdal. Túléltem életem első egyedül repülését, igaz okoztam egy
kis galibát, mivel sikerült rossz helyre ülnöm, de ebből kifolyólag újabb olasz
ismerősöket szereztem, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Megéri néha
szerencsétlenkedni :D
A héten részt vettem egy rádió interjún is az egyetemen. Az Erasmusos életről,
az iskoláról kérdezgettek, illetve Olaszországról, hogy mennyire szeretek itt
élni, merre utazgatok stb. Nagy élmény volt számomra, még sosem jártam igazi
stúdióban.
Buon fine settimana!
Csenge 04.08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése