Finito

Ennyi. Kész. Vége. Slussz-passz.

Két hete még a imádott Paviám dómjának lépcsőin üldögéltem olasz borocskámat szorongatva, most pedig az ágyamban ülök a laptopommal az ölemben és próbálom visszaidézni a megannyi emléket amit életem legcsodásabb öt hónapja alatt éltem át. Nem könnyű mindezt szavakba önteni, szerintem erre nincsenek is megfelelő szavak, ezeket az élményeket át kell élni. És. hogy mi minden is történt ez alatt az idő alatt? Minden. De kezdjük az elején...

Több mint egy éve már, hogy pályáztam az Erasmus ösztöndíjra, egy éve hoztam meg életem legjobb döntését, és akkor ennek még tudatában sem voltam. Akkoriban csak annyit éreztem, hogy szükségem van valami változásra, valami igazán nagy durranásra, egy nagy kalandra. Egy éve, hogy leadtam a nagy fehér borítékot, ami megváltoztatott mindent. Aztán eljött a február, a pillanat mikor beszálltam az autóba, és elindultam az ismeretlen felé. Fogalmam sem volt arról, hogy mi vár majd rám. Természetesen előtte olvasgattam blogokat, élménybeszámolókat, beszélgettem volt Erasmusos diákokkal, próbáltam nyugtatgatni magam kisebb-nagyobb sikerrel. Egyfajta ördög angyal játék játszódott le bennem, egyik felem biztatott, hogy képes vagyok rá és meg tudom csinálni, másfelől viszont a kisördög sosem hagyott békén. Végül megérkeztem és egyedül maradtam. Talán sohasem féltem még annyira életem során.

Aztán szépen lassan kezdtek helyükre kerülni a dolgok, mint a darabok a kirakósban. Elkezdődött a suli, zajlottak a programok, pezsgett az élet én meg csak kapkodtam a fejem jobbra balra. Minden felgyorsult körülöttem. Megismertem a többieket, elkezdtünk utazgatni és szépen lassan Pavia az otthonommá, a többiek pedig az international családommá váltak. Teljesen felnőttem ez alatt az idő alatt, megtanultam önállóan megoldani a problémákat, megtapasztaltam a mindennapi nehézségeket, rájöttem hogyan bízhatok önmagamban. Néha nem volt könnyű, például amikor poloskák lepték el a szobámat és nem kiabálhattam hogy „Apa nyírd ki őket!” megoldottam szépen domestossal és wc spray-el.. :D

Az Erasmus maga egy nagy utazás, egy hatalmas kaland. Annyi csodás helyre jutottam el ezáltal, amikről korábban álmodni sem mertem volna, és annyi fantasztikus dolgot csináltam! Barangoltam Genova utcáin, bőrig áztam Firenzében, úsztam a Garda-tóban, pizzáztam a pizza őshazájában, Nápolyban, megmásztam a Vezúvot, megnéztem Pompei romjait, coctailoztam az éjszakai Palermoban, briósban ettem a fagyit Cataniaban, feljutottam az éppen működő Etnara, akácvirágot ettem Certosa di Paviaban, misét hallgattam a milánói dómban, hajókáztam az Iseo-tavon, Mustangban ültem Torinoban, eredeti olasz tiramisut ettem a Comoi-tó partján, selfieztem a Júlia szoborral Veronában, strandoltam az olasz riviérán, úsztam a tengerben a meseszép Cinque terrén és ami a legfontosabb, új otthonra leltem Paviaban.

Semmi sem tart örökké. A tündérmese véget ért és visszatértem a valóságba, azonban egy dolog megváltozott és már nem a régi, én. Jöhetnek a mindennapi problémák, a gondok, az iskola, a munka stb, de nekem már van miből erőt merítenem. Az élményeimben mindig elmerülhetek, ezeket senki nem veheti el tőlem. És ha már jönnek a Post Erasmus depresszió tünetei, tudom hogyan kell kezelnem őket, egy újabb kalanddal! Már nem félek belevágni.

És végül köszönöm szépen kedves olvasóim, hogy ilyen buzgón olvasgattátok a blogomat, el vagyok hűlve a több ezres látogatottságon! Köszönöm a Tempus közalapítványnak is a lehetőséget, hogy kiküldött Erasmus tudósító lehettem. Azoknak pedig, akik még a döntés előtt állnak csak azt tudom mondani, hogy vágjatok bele! Életetek legjobb döntése lesz, mert ONCE ERASMUS ALWAYS ERASMUS.

És, hogy mi is az ERASMUS?

Exploration Rebirth Adventure Studentship Magnificence University Start

Grazie mille! Arrivederci! Ci vediamo!

Buon viaggio

Az Erasmusosok élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról, a csúf, borzalmas vizsgaidőszakról? Na igen az utolsó másfél hónapomat könyvek fölött gubbasztva töltöttem  privát szoba szaunámban vizsgákra készülve. Szerencsére minden sikerült, úgyhogy most már élvezhetem a még hátralévő időt. A vizsgaidőszak Erasmuson azonban korántsem annyira lehangoló mint otthon. Az egész napos tanulások után este találkozni a többiekkel, bedobni egy pizzát, fagyizni, vagy csak összeülni beszélgetni nagyon felemelő érzés és rengeteg energiát ad. Külön élmény volt a foci EB-t itt végignézni és a riariaHungaria-t külföldieknek tanítani.

Ria ria Hungária

A vizsgaidőszak méltó lezárásaként, egyik barátnőm eljött meglátogatni és egy fantasztikus nyaralós hetet töltöttünk együtt. Az irányt a tengerpart felé vettük, első megállónk Lavagna volt. A szállásunkat is itt foglaltuk, a tengerparton, különösen a Cinque terre-n horribilis árak vannak. Az első napunk egy laza chilling out volt a tengerparton, azt hiszem rászolgáltunk…:D Másnap elvonatoztunk a Cinque terre-re megnéztük Riomaggiore-t és Monterossot. Sok képet láttam és sok élménybeszámolót hallottam már a Cinque terre-ről, azonban semmi sem képes azt a csodálatos látványt visszaadni, egyszerűen látni kell! A tenger vize a kék ezernyi árnyalatával, a parton magas sziklák, majd a völgyekben húzódó színes házikók, meseszép. Egy nap nem is elég mind az öt falucskára, érdemes mindenhol egyet csobbanni és élvezni a szép tájat. A legjobb kicsit beúszni, feküdni a víz tetején és onnan visszanézni a parta , vitathatatlanul La dolce vita! A következő napokban megnéztünk pár tengerparti várost, Sestri Levantet, Portofino-Santa Margheritat, Camoglit. Az összes város könnyen megközelíthető, a hegyek miatt a vasút a part mellett húzódik és az állomásokról pár perc séta a tengerpart. A strandok többsége ingyenes, de a napernyőkért és ágyakért fizetni kell. Van, ahol homokos, van ahol aprókavicsos vagy éppen sziklás. Az én személyes kedvencem Camogli volt. A víz itt volt a legtisztább és legkékebb, gyönyörűek a part menti színes házak és a világítótorony a part végén, olyan mint egy kis titkos ékszerdoboz.

Riomaggiore

Riomaggiore-Cinque terre

Monterosso strand

Camogli

Camogli <3

A tengerpart után a tavak felé vettük az irányt, a Garda és Comoi tavak következtek. Peschiera del Garda városát kétszer is volt lehetőségem megnézni. Ez az egyik leghíresebb település a Gardánál. A parton végig szabad strandok, homokos, sziklás, füves részekkel és fákkal. Nagyon tetszett, hogy nem zsúfolt, van árnyék és a víz kíváló, hasonló a Balatonhoz. Itt az árak is mérsékeltek, kutyabarát, tökéletes hely mindenki számára a kikapcsolódáshoz. Azok, akik izgalmakra vágynak bérelhetnek hajót, illetve itt található a híres Gardaland és van aquapark is.

Peschiera del Garda

Milánótól egy órás vonatozással lehet lejutni Comoba. Számomra talán ez volt a legnagyobb csalódás utazásaim során. A fekvése gyönyörű, az Alpok hófödte csúcsai a háttérben, a házak a hegyoldalban. Azonban a vize irdatlan mocskos és szennyezett, az árak nagyon túlzottak és valahogy nincs meg az a hangulat amit az ember vár. Ami tetszett a Funicolare, a fogaskerekű amivel a magasan fekvő Citta Alta városrészbe lehet eljutni. A kilátás innen gyönyörű és nagyon hangulatosak s zegzugos kis utcák. Comoból gyakran indulnak hajók, így lehet eljutni pl Bellagioba, ahol George Clooney villája is található. Utikrtitikusok szavaira hallgatva mi nem Bellagioba, hanem Verannaba utaztunk tovább. (Ezzel az álmom, hogy Clooneyval kávézhatok örökre szertefoszlott…). Na Veranna már döfi! Itt mindent megkaptam, amit Comoban hiányoltam! A fekvése ezerszer gyönyörűbb, a víz tiszta, a házak tele virágokkal, a partmenti sétány, és a kilátás elképesztő. Ebben a meseszép környezetben fogyasztottam el első eredeti olasz tiramisumat (tudom szégyen, fél éve Olaszországban lakom… De jobb később mint soha! :D)

Como

Varenna

És még pár szó Veronáról. Itt unokatestvéremékkel találkoztam, hát igen egyszerűbb néha külföldön összefutni mint otthon! Verona városa nekem nagyon tetszett, egyszerre régi és modern. Megtalálhatóak a legnagyobb divatmárkák boltjai, majd a másik utcában a dóm vagy Júlia erkélye. Az én szívembe nagyon belopta magát ez a kis város, Bologna és Torino után, itt is eltudnék lakni azt hiszem :D

Júlia szobor

Városnézés kutyussal

Sajnos itáliai utazásaim ezennel véget értek. Nincs más hátra, mint élvezni a hátramaradt napokat.
Szép hétvégét mindenkinek, következő alkalommal könnyes búcsú következik...

Ci vediamo

Csenge 07.16.

Sicilia siamo arrivati

Cari tutti!

Múlt héten bakancslistám egyik pontját sikerült kipipálnom, eljutottam álmaim egyik helyszínére, Szicíliába. Kalandos utazásunk szerdán reggel kezdődött, elsőként Palermóban landoltunk. A reptér maga pár száz méterre fekszik a tengertől, nagyon szép de már itt érzi az ember, hogy bizony délen van. A reptérről a belvárosba taxival jutottunk el, ugyanazon az áron, mintha busszal mentünk volna. ami azért nem mindegy. Már korábban említettem, hogy az olaszoknak van egyfajta vezetési stílusuk, na a szicíliaiak ennél még rosszabbak! Őrület ami az utakon folyik.

Landolás előtt

Elfoglaltuk a belvárosi szállásunkat, ami szerencsére nagyon jól frekventált helyen volt, közel a fő utcákhoz és éttermekhez. Nem is haboztunk sokat, elsőként Palermo egyik strandját, a Mondello beach-et teszteltük. A központból busszal lehet ide eljutni, a helyiek nagyon szeretik, homokos a strand és a víz is nagyon tiszta. Sajnos mi csak éppen megmártózni tudtunk, nem volt kimondott strand idő, de a homokban heverészést is nagyon élveztük.

Mondello beach

Másnap nyakunkba vettük a várost, hogy megnézzük Palermo építészeti csodáit. Sétánkat az óváros központjában kezdtük a Quattro Canti-nál, ami tulajdonképpen négy saroképület jelent Habsburg uralkodók szobraival díszítve. Innen pár méterre található a Piazza Pretoria. A teret „Piazza della Vergona” azaz a „szégyen tereként” is emlegetik, ugyanis a szökőkút kialakításához több házat is le kellett rombolni. A szökőkúton kívül itt található még egy templom és a városháza is. Sétánkat a Via Maqueda-n folytattuk, és elértünk Olaszország legnagyobb színházához, a Teatro Massiomo-hoz. Európában egyébként ez a harmadik legnagyobb színház. Aki látta a Keresztapa harmadik részét, annak ismerős lehet, ugyanis itt forgatták a zárójelenetet. Megnéztük a Palermoi katedrálist is, ez inkább kívülről volt lenyűgöző, több évszázad építészeti stílusait ötvözi.

Quattro Canti

Piazza Pretoria

Teatro Massimo

Katedrális

Panoráma a Katedrális előtt

És ha már Palermo, nem hagyhattuk ki a félelmetes hírű piacokat és utcai kajákat sem. A nyüzsgő piacok szűk, zegzugos utcákon helyezkednek el hosszan, roskadó, lakatlan házak között, kóbor állatok mindenfelé, olykor elviselhetetlen bűzzel, igazi gettó. Itt minden megtalálható, gyümölcsök, zöldségek, tengeri herkentyűk, húsok, helyi édességek, termékek, kínai cuccok… Éjszakára azonban átváltozik a környék, a bárok kinyitnak, a piaci kofákat bulizó fiatalok váltják fel, szól a zene mindenhonnan.

Vucciria piac

Ballaró piac

Palermóból vonattal utaztunk át Cataniaba, este érkeztünk meg, így a városban csak sötétben tudtunk körülnézni. Számomra teljesen más volt mint Palermó. Az utcákon sétálva saját szemünkkel láttunk kétesnek látszó „tranzakciókat”, bandákat, útszéli lányokat… nem mondhatnám, hogy biztonságban éreztem magam, de nagyon örülök, hogy ezt a világot is láttam.

Catania főtere

Másnap egy egésznapos Etna túrán vettünk részt. Izgatottan vártuk, ugyanis éppen kitörés volt a vulkánon. Cataniaból busszal lehet eljutni az Etnához, 1900 m magasságig visz fel. Onnan 30 euró ellenében felvonó visz 2500 m-ig vagy gyalogbusz, ingyen. Mi az utóbbit választottuk. Magyar ember lévén nem szoktam hozzá a magas hegyekhez, így eszembe sem jutott, hogy esetleg a hegyen majd hideg lehet, hát az lett -2°C…Magamra aggattam amit tudtam aztán uccu neki. Az elején még nem volt gondunk, feljebb érve azonban a szél nagyon erősen fújt, homokviharok voltak, többször is meg kellett állnunk. Nem bántam, csodálatos élmény volt! Sétáltunk a felhőkben, gyönyörködtünk a kilátásban, éreztük a vulkán kénes szagát és mindezt egy éppen működő vulkánon! Nagyon örülök, hogy ezt megtapasztaltam, életre szóló élmény volt.

A felhők magasságában

Az Etnán, mögöttem a csúccsal

Etna

Búcsú Szicíliától, avagy repülés az Etna felet

Mára zárom soraimat. Aki a gasztronómiát hiányolta ne csüggedjen, jövő héten gasztroblog következik csupa finomságokkal. Mindenkinek szép hetet!

Ciao!

Csenge 2016.05.28.

Giorni feriali, tempo brutto

Cari tutti!

Lassan a vizsgaidőszak felé közeledve az Erasmusos életbe is beköszöntek a szürke hétköznapok. A bulizással, szórakozással töltött éjszakák száma redukálódik, míg a tanulószobában könyvek fölött töltött órák száma  monoton nő. De azért nem tragikus a helyzet, Erasmuson képtelenség unatkozni!

Az utazással telt, fárasztó hétvégék után, az utolsó két hétvégém nyugisabban telt. Végre tudtam egy kicsit aludni, mozogni, a folyóparton napozni, bár nem túl sokat, ugyanis mostanában esős idők járnak. Hideg van, fúj a szél, esik, a fűtés sem működik, most a napos Itália mégsem olyan napos. De mint ahogy mindennek, ennek is megvan az előnye, van nyomós ok iskolakerülésre és azok a szobában filmnézéssel eltöltött esték sem rosszak.

Egy szép napsütéses délutánunk azért akadt, így meglátogattuk a közeli Certosa di Pavia-t. A városka legfőbb látnivalója a reneszánsz és gótikus stílusban épült kolostora, amely méretét tekintve a legnagyobbak között van Olaszországban. A ’ Certosa’ név a kartauzi rend olasz nevéből származik, a kolostor a mai napig a kartauzi rend szerzeteseinek ad otthont, akik szorgalmasan dolgoznak. Az általuk készített termékek (pl italok, édességek, sajtok…) megvásárolhatóak és emellett naponta többször is tartanak idegenvezetést a kolostorban és a hozzátartozó barátházikókban.

A kolostorban tett sétánk után heverésztünk kicsit a fűben jó Erasmus diákok szokásaihoz híven, majd megtanulta mindenki hogyan kell akácvirágot enni magyar módra :D Paviaba visszatérve megérkezett velünk a rossz idő is sajnos, ami hosszú ideig maradt vendégségben…

Ami a továbbiakat illeti.... Következő héten Szicíliába utazom és remélhetőleg temérdek élményről tudok majd mesélni.

A presto,
Csenge



2016.05.15.

Prossime fermate: Bologna e Firenze

Cari tutti!

Ismét egy utazással teli hétvégét tudhatok magam mögött, ezúttal Bologna és Firenze utcáit jártuk be. Szombat reggel érkeztünk meg Bologna Centrale állomásra, szokás szerint magunkba döntöttünk egy cappuccinot és felkerekedtünk. A belváros felé vettük az irányt, első megállónk Bologna legismertebb tere, a Piazza Maggiore volt. Igazából ezt a teret nem is lehet kikerülni, minden út ide vezet, vagy inkább minden árkád ide vezet. Bologna ugyanis az árkádok városa, állítólag a központban lévő árkádok összesen 38 km-t tesznek ki. Mi ezt különösen előnyösnek tartottuk a délutáni esőzés alatt. Tehát a Piazza Maggiore Bologna legnagyobb tere, körülvéve fontos épületekkel. Itt található többek közzött a Basilica di San Petronio, ami Olaszorzság 5. legnagyobb temploma. A Maggiore mellett található a Fontana del Nettuno, vagyis Neptun szökőkútja. A szobornak van egy érdekessége, aki járt ott tudja mire gondolok :D

Basilica di San Petronio

Piazza Maggiore

Neptun szökőkútja

Sétánkat tovább folytattuk a belvárosban. Szerencsénkre egy ott tanuló Erasmusos lány csatlakozni tudott hozzánk és megmutatta a város legfőbb érdekességeit. Elhaladtunk a város szimbólumaiként emlegetett Asinelli és Garisenda tornyok mellett, meglátogattuk a Santuario di Santo Stefano bazilikát, ami igazából nem is egy, hanem 7 egymásba épített templom, pihenésképpen pedig ittunk egy kávét a világ legrégebben alapított egyetemén. Magára az egész városra, de különösképpen az egyetem területére jellemző a fiatalos légkör, diákok vannak mindenütt, nem hiába Olaszország egyik legjobb egyeteméről van szó. A délután további részében megnéztük az Archiginnasio-t, ami korábban egyetemi épületként, ma már azonban könyvtárként üzemel és a La Piccola Venezia-t, ami tulajdonképpen egy kis ablak amely mögött Velence egy részét lehet felfedezni.

Bolognai egyetemen

Archiginassio

Santuario di Santo Stefano

Piccola Venezia

Este már a buszon robogtunk Firenze felé, megérkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat, egy aranyos kis hostelt, és aludtunk, hogy másnap újult erővel vágjunk bele a városnézésbe. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk,  már reggel elkezdett esni az eső, ami a nap folyamán csak kicsit maradt abba, úgyhogy Firenzét szakadó esőben jártuk körbe. A nap folyamán csatlakozott hozzánk több Erasmusos barátunk is Paviaból, így nagyon jó hangulatban telt az egész napunk. Sétánkat a Piazza Duomo-nál kezdtük, sajnos a dómba nem tudunk bemenni mivel zárva volt (Balga turista vésd az észbe előbb csekkold a nyitvatartást különben nem mész be!).  Útunkat tovább folytattuk, elsétáltunk a Basilica San Miniato al Monte épületéhez, megcsodáltuk a Basilica di Santa Croce-t (sajnos mire ideértünk már ez is bezárt), átsétáltunk az Arno folyó felett Firenze legrégebbi hídján a Ponte Vecchio-n, majd felmásztunk a Piazzale Michelangelo-ra, ahol megvártunk a napnyugtát és gyönyörködtünk a képeslapra illő kilátásban.

Csipet-csapatunk

Duomo di Firenze

Duomo

Basilica di Santa Croce

Ponte Vecchio

Kilátás a Piazzale Michaelangelo-ról

Már sötétben sétáltunk vissza a városba, szerencsére addigra elállt az eső. Végül meglátogattuk a középkori Firenze szívét, a Piazza della Signorina-t, ahol számos szobor és épület található, mint például a Neptun- kút, a Dávid szobor másolata, a Hercules szobor, a Palazzo Vecchio, ami a városházának ad otthont…Természetesen nem hagytuk ki a Loggia del Mercato Nuovo-t, amit a mondás szerint ha megsimogatunk és pénzt dobunk a szájába egyszer biztosan visszatérünk Firenzébe. Nagyon remélem, hogy ez így történik, ugyanis egy nap messze nem elég a városra és a temérdek látnivalóra!

Neptun- kút

Loggia del Mercato Nuovo

Örülök, hogy ebbe a két gyönyörű városba is eljuthattam és újonnan temérdek élménnyel gazdagodtam. Remélem lesz lehetőségem még visszatérni, hiszen ez a hétvége csak ízelítőül szolgált, még rengeteg felfedeznivaló maradt hátra. 

Tante belle cose!

Csenge 2016.05.03.

Una notte a Napoli

Cari tutti!

Utazásaink következő állomásához érkeztünk, egy hétvégét töltöttünk el Nápolyban. Pénteken délután indultunk el Milánóból, busszal. 12 órás zötykölődés után szombaton hajnalban megérkeztünk. Pár órát az állomáson kellett töltenünk, mivel még minden zárva volt, a szállásunkat pedig csak később foglalhattuk el. Így viszont első sétánkat az ébredő Nápolyban tehettük meg. Az első benyomásom hasonló volt, mint amiket az ember Nápolyról hall: koszos, mocskos, zsúfolt, zajos... Az utcákon szeméthegyek, az autók töröttek, a közlekedés még kaotikusabb mint bárhol máshol Itáliában. Igen, ilyen Nápoly egyik arca, de csak az egyik, mivel az összes többi fantasztikus! Nade ne szaladjunk ennyire előre.

Megérkeztünk a szállásunkra, újra embert faragtunk magunkból és elindultunk Vezúv és Pompei felé. Nápolyból külön vonat a Circumvesuviana visz el egészen Sorrentoig. Mi is ezzel utaztunk Ercolano-ig, onnan pedig busszal mentünk fel a Vezúvra, majd sétáltunk a vulkán legtetejéig. A látvány elképesztő volt, a csúcsról az egész környék belátható volt, Nápoly, a Sorrentoi félsziget, Capri... A Vezúv maga nem árasztja az „ én egy vulkán vagyok” érzést, inkább egy nagy hegyként lehetne defiiniálni egy nagy lyukkal a tetején. Az egyik olasz ismerősöm mesélte, hogy néha lehet látni, hogy füstölög a kráter belseje, sajnos mi ezt nem tapasztaltuk. De sebaj a látvány mindenért kárpótolt!

A Vezúvról Pompei felé vettük az irányt, hogy megnézzük az ókori római város megmaradt romjait. Jó pár órát eltöltöttünk itt, de nem volt teljesen elég, hogy mindent bejárjunk. A hosszú Pomei-i sétánk után pedig visszatértünk Nápolyba, hogy elfogyasszunk egy eredeti olasz pizzát, ha már a pizza őshazájában vagyunk vagy hol. Természetesen nem csalódtam, a pizza mennyei volt és az árak is kicsit alacsonyabbak mint északon. A vacsoránkat és a msánapi ebédünket is olyan helyen ettük, amely fenn van a Tripadvisor listáján, ezek tényleg tuti helyek!

Másnap nyakunkba vettük a várost. Mindenhova gyalog mentünk el, így Nápoly összes arcát megismerhettük. Itt minden megtalálható: a szűk, koszos, olykor bűzös utcák, a forgalmas felfestés nélküli utak, régi műemlékek, templomok, utcai árusok tömkelege, helyi kereskedők, kis boltok, éttermek, tágas sétáló utcák, zenélő emberek, turisták hada és természetesen a tengerpart. Egy nap elég volt ahhoz, hogy teljesen beleszeressek és ámultba ejtsen, szerintem ezzel nem vagyok egyedül.. :D

Nápoly teljesen más mint a többi olasz város. Észak és dél különbözőségét nagyon lehet érezni. Bár nem beszélek jól olaszul, de nekem is feltűnt a teljesen eltérő dialektus, mintha egy más nyelvet beszélnének itt az emberek. Az itt eltöltött hétvége alatt nagyon sok élménnyel gazdagodtam, egy újabb pontot pipálhattam ki a bakancslistámon. 

 Buon fine settimana!

Csenge 04.22