Una notte a Napoli

Cari tutti!

Utazásaink következő állomásához érkeztünk, egy hétvégét töltöttünk el Nápolyban. Pénteken délután indultunk el Milánóból, busszal. 12 órás zötykölődés után szombaton hajnalban megérkeztünk. Pár órát az állomáson kellett töltenünk, mivel még minden zárva volt, a szállásunkat pedig csak később foglalhattuk el. Így viszont első sétánkat az ébredő Nápolyban tehettük meg. Az első benyomásom hasonló volt, mint amiket az ember Nápolyról hall: koszos, mocskos, zsúfolt, zajos... Az utcákon szeméthegyek, az autók töröttek, a közlekedés még kaotikusabb mint bárhol máshol Itáliában. Igen, ilyen Nápoly egyik arca, de csak az egyik, mivel az összes többi fantasztikus! Nade ne szaladjunk ennyire előre.

Megérkeztünk a szállásunkra, újra embert faragtunk magunkból és elindultunk Vezúv és Pompei felé. Nápolyból külön vonat a Circumvesuviana visz el egészen Sorrentoig. Mi is ezzel utaztunk Ercolano-ig, onnan pedig busszal mentünk fel a Vezúvra, majd sétáltunk a vulkán legtetejéig. A látvány elképesztő volt, a csúcsról az egész környék belátható volt, Nápoly, a Sorrentoi félsziget, Capri... A Vezúv maga nem árasztja az „ én egy vulkán vagyok” érzést, inkább egy nagy hegyként lehetne defiiniálni egy nagy lyukkal a tetején. Az egyik olasz ismerősöm mesélte, hogy néha lehet látni, hogy füstölög a kráter belseje, sajnos mi ezt nem tapasztaltuk. De sebaj a látvány mindenért kárpótolt!

A Vezúvról Pompei felé vettük az irányt, hogy megnézzük az ókori római város megmaradt romjait. Jó pár órát eltöltöttünk itt, de nem volt teljesen elég, hogy mindent bejárjunk. A hosszú Pomei-i sétánk után pedig visszatértünk Nápolyba, hogy elfogyasszunk egy eredeti olasz pizzát, ha már a pizza őshazájában vagyunk vagy hol. Természetesen nem csalódtam, a pizza mennyei volt és az árak is kicsit alacsonyabbak mint északon. A vacsoránkat és a msánapi ebédünket is olyan helyen ettük, amely fenn van a Tripadvisor listáján, ezek tényleg tuti helyek!

Másnap nyakunkba vettük a várost. Mindenhova gyalog mentünk el, így Nápoly összes arcát megismerhettük. Itt minden megtalálható: a szűk, koszos, olykor bűzös utcák, a forgalmas felfestés nélküli utak, régi műemlékek, templomok, utcai árusok tömkelege, helyi kereskedők, kis boltok, éttermek, tágas sétáló utcák, zenélő emberek, turisták hada és természetesen a tengerpart. Egy nap elég volt ahhoz, hogy teljesen beleszeressek és ámultba ejtsen, szerintem ezzel nem vagyok egyedül.. :D

Nápoly teljesen más mint a többi olasz város. Észak és dél különbözőségét nagyon lehet érezni. Bár nem beszélek jól olaszul, de nekem is feltűnt a teljesen eltérő dialektus, mintha egy más nyelvet beszélnének itt az emberek. Az itt eltöltött hétvége alatt nagyon sok élménnyel gazdagodtam, egy újabb pontot pipálhattam ki a bakancslistámon. 

 Buon fine settimana!

Csenge 04.22

Italia, Italiani, Erasmus

Szösszenetek az Erasmusos létről és az olasz életérzésről.

Numero 1: Eddig is tudtam, hogy az olaszok nem szívbajosak. Na de, hogy ennyire?? A dolgokhoz való alapvető hozzáállásukat össze lehet foglalni egyetlen szóban: Domani (azaz holnap). Bármiről is legyen szó az még úgyis ráér! Ha e-mailt írsz a válaszig talán heteket is kell várnod, ha reggel 9-kor van órád késhetsz legalább negyed órát a tanár sem fog előbb érkezni.

Numero 2: Olaszország, ahol az embert ledudálják a zebráról, ahol a buszmegállóban is lazán lehet parkolni és ez nem zavar senkit, ahol éjszaka a körforgalom kellős közepén meg lehet állni, ahol megkérheted a buszsofőrt, hogy várjon már meg amíg visszaszaladsz valamiért, ahol a buszmenetrendet felesleges nézni, úgysem akkor jön a busz amikor várnád , ahol a közlekedési táblák és lámpák csak dísznek vannak, ahol a KRESZ könyv teljesen felesleges, már ha egyáltalán létezik itt olyan.

Numero 3: „ Sajnálom nem beszélek olaszul” „Köszönöm, nem kérek táskát” a Ciao mellett ez a 2 mondat a leghasznosabb, meg persze sok egyéb. Jobb, ha tudsz pár alap kifejezést, az angoloddal nem mész sokra sehogy sem. Viszont annak ellenére, hogy nem beszélnek sokan angolul nagyon segítőkészek, addig mondják és mutogatnak amíg meg nem érted. Si, capisco.

Numero 4: Erasmus alatt semmi sem úgy történik, ahogy te tervezted. Ha végre szeretnél egy nyugodt estét, esetleg éjfél előtt ágyba bújni, valaki úgyis kopogtat az ajtódon vagy jön egy üzenet Whatsappon, hogy gyere csak egy filmre, csak egy kicsit bemenni a városba, nem maradunk ám sokáig…És megint egy újabb élmény. Már több mint egy hónapja vagyok itt, de még mindig minden alkalommal új embereket ismerek meg, imádom!

Essék pár szó a Paviai eseményekről is. Vasárnap érkeztem vissza az otthon töltött húsvéti szünet után, jó volt kicsit otthon lenni a kutyusaimmal, na meg persze a családdal. Túléltem életem első egyedül repülését, igaz okoztam egy kis galibát, mivel sikerült rossz helyre ülnöm, de ebből kifolyólag újabb olasz ismerősöket szereztem, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Megéri néha szerencsétlenkedni :D

A héten részt vettem egy rádió interjún is az egyetemen. Az Erasmusos életről, az iskoláról kérdezgettek, illetve Olaszországról, hogy mennyire szeretek itt élni, merre utazgatok stb. Nagy élmény volt számomra, még sosem jártam igazi stúdióban.

Buon fine settimana!

Csenge 04.08.