Ennyi. Kész. Vége.
Slussz-passz.
Két hete még a imádott Paviám dómjának lépcsőin üldögéltem olasz
borocskámat szorongatva, most pedig az ágyamban ülök a laptopommal az ölemben
és próbálom visszaidézni a megannyi emléket amit életem legcsodásabb öt hónapja
alatt éltem át. Nem könnyű mindezt szavakba önteni, szerintem erre nincsenek is
megfelelő szavak, ezeket az élményeket át kell élni. És. hogy mi minden is
történt ez alatt az idő alatt? Minden. De kezdjük az elején...
Több mint egy éve már, hogy pályáztam az Erasmus ösztöndíjra, egy éve
hoztam meg életem legjobb döntését, és akkor ennek még tudatában sem voltam.
Akkoriban csak annyit éreztem, hogy szükségem van valami változásra, valami
igazán nagy durranásra, egy nagy kalandra. Egy éve, hogy leadtam a nagy fehér
borítékot, ami megváltoztatott mindent. Aztán eljött a február, a pillanat
mikor beszálltam az autóba, és elindultam az ismeretlen felé. Fogalmam sem volt
arról, hogy mi vár majd rám. Természetesen előtte olvasgattam blogokat,
élménybeszámolókat, beszélgettem volt Erasmusos diákokkal, próbáltam
nyugtatgatni magam kisebb-nagyobb sikerrel. Egyfajta ördög angyal játék
játszódott le bennem, egyik felem biztatott, hogy képes vagyok rá és meg tudom
csinálni, másfelől viszont a kisördög sosem hagyott békén. Végül megérkeztem és
egyedül maradtam. Talán sohasem féltem még annyira életem során.
Aztán szépen lassan kezdtek helyükre kerülni a dolgok, mint a darabok a
kirakósban. Elkezdődött a suli, zajlottak a programok, pezsgett az élet én meg
csak kapkodtam a fejem jobbra balra. Minden felgyorsult körülöttem. Megismertem
a többieket, elkezdtünk utazgatni és szépen lassan Pavia az otthonommá, a
többiek pedig az international családommá váltak. Teljesen felnőttem ez alatt
az idő alatt, megtanultam önállóan megoldani a problémákat, megtapasztaltam a
mindennapi nehézségeket, rájöttem hogyan bízhatok önmagamban. Néha nem volt
könnyű, például amikor poloskák lepték el a szobámat és nem kiabálhattam hogy „Apa
nyírd ki őket!” megoldottam szépen domestossal és wc spray-el.. :D
Az Erasmus maga egy nagy utazás, egy hatalmas kaland. Annyi csodás helyre
jutottam el ezáltal, amikről korábban álmodni sem mertem volna, és annyi
fantasztikus dolgot csináltam! Barangoltam Genova utcáin, bőrig áztam
Firenzében, úsztam a Garda-tóban, pizzáztam a pizza őshazájában, Nápolyban,
megmásztam a Vezúvot, megnéztem Pompei romjait, coctailoztam az éjszakai
Palermoban, briósban ettem a fagyit Cataniaban, feljutottam az éppen működő
Etnara, akácvirágot ettem Certosa di Paviaban, misét hallgattam a milánói
dómban, hajókáztam az Iseo-tavon, Mustangban ültem Torinoban, eredeti olasz tiramisut
ettem a Comoi-tó partján, selfieztem a Júlia szoborral Veronában, strandoltam
az olasz riviérán, úsztam a tengerben a meseszép Cinque terrén és ami a
legfontosabb, új otthonra leltem Paviaban.
Semmi sem tart örökké. A tündérmese véget ért és visszatértem a valóságba,
azonban egy dolog megváltozott és már nem a régi, én. Jöhetnek a mindennapi
problémák, a gondok, az iskola, a munka stb, de nekem már van miből erőt
merítenem. Az élményeimben mindig elmerülhetek, ezeket senki nem veheti el
tőlem. És ha már jönnek a Post Erasmus depresszió tünetei, tudom hogyan kell
kezelnem őket, egy újabb kalanddal! Már nem félek belevágni.
És végül köszönöm szépen kedves olvasóim, hogy ilyen buzgón olvasgattátok a
blogomat, el vagyok hűlve a több ezres látogatottságon! Köszönöm a Tempus
közalapítványnak is a lehetőséget, hogy kiküldött Erasmus tudósító lehettem.
Azoknak pedig, akik még a döntés előtt állnak csak azt tudom mondani, hogy
vágjatok bele! Életetek legjobb döntése lesz, mert ONCE ERASMUS ALWAYS ERASMUS.
És, hogy mi is az ERASMUS?
Exploration Rebirth Adventure Studentship Magnificence
University Start
Grazie mille! Arrivederci! Ci vediamo!